Talán említettem, hogy férjhez mentem. Én igen, akinek az életét eddig kitöltötte a szabadság, a vidámság, a nagylelkűség... Tudom, soha nem voltam egyszerű ember, nem is lesz ez már másként. de...

Elég nehezen birkózom meg azzal a ténnyel, hogy egy nő, aki gyereket vállal, és társra lel, egyszerűen onnantól kezdve csak az otthoni monoton életre hivatott, mos főz takarít gyereket nevel, valamint pakol reggeltől estig a férje után, komolyan mint egy csecsemő, aki szana szét hagyja a ruháit, a cipőjét, a saras cipőjét,- a zokniját a hálóban rúgja le, és ha eszik, iszik a konyha egy disznó ólra emlékeztet....

Két gyerek. Avagy ő lenne a harmadik? Komolyan igazat adok annak a mondásnak, miszerint az a férfi aki megnősül nem más, mint egy nagykorú gyerek, akire már az anyja nem akar vigyázni.... kössz,- lettem én a pótannya, aki hiába terelgetné a kedvesét a jobb, nyugodtabb élet reményében, miszerint hogy ne legyen egy disznó,- na ez már mind hiába. Kutyából nem lesz szalonna s milyen igaz.

Én nem is csodálkozom azon ha néha megbolondulok, és világgá szaladnék a sok sok vita és háborúzás okozta fejfájástól. Homokba dugjam a fejem? Leugorjak az emeletről? Á..... nem old meg semmit.

Egy korosodó nő mondta egyszer egy kifakadásom alkalmával: Hallgass el. A nőknek hallgatniuk kell. Nyeld le. Ne vedd észre, és maradj csöndben....

Nos ezzel csak az a baj, hogy a nők kikövetelték az egyenrangúságukat, dolgozhatnak, egy síkon haladhatnak a férfival,- csak az a bibi hogy a kedves férfi aki igazából csak egy gyerek,- minél jobban felemelkednénk csúszik lefele, és ezt a folyamatot nem igazán lehet megállítani....

Nincs mit tenni, megfogadtam nem vállalok a közeljövőben több gyereket. Kettő mellé még társul egy 30éves lény, akiről azt hittem hú de tökös csávó,- bár észre vehettem volna mikor első találkozásunk alkalmával, az első 5percben elvitt bemutatni az anyjának.... istenem, akkor kellett volna talpon fordulnom és hazamennem, oda ahol még szingli életem is vidámabbnak és nyugodtabbnak tűnt. Szerintem sokkal többre vihettem volna mint így vele....

Ő csak dolgozik, csajokat bámul, eszik iszik, hízik, én meg kezdek összeszottyadni mellette mint egy romlott banán, aki csak arra vár hogy kidobják a lakásból. Szürke köd... nem én nem leszek romlott banán, maradok erős nő. Lehet leosztom, kiabálok és messze elküldöm a sunyiba, de nem hagyom hogy elnyomjon.... Nő vagyok. Ha ő abban leli örömét, hogy a seggét is kitöröljem, hát én abban fogom, hogy vásároljak, törődjek magammal s a gyerekekkel. Igen. Legegyszerűbb megoldás a nőknél, régi recept a rosszkedvre. Irány shoppingolni! A héten kicsit szépülni fogok, most már azt hiszem magamra is kellene fordítani némi időt. Aztán 4-én életem első tetoválása is elkészül, a két kisfiam nevét varratom a bal alkaromra remélem szép lesz, majd mutatom :) olyan régen vettem fel tűsarkút, szoknyát :) igazán örömöm lelném benne ha valaki férjhez menne és elhívna a lagzijára :D míg én kimulatnám magam, szembesülhetne vele, hogy a kedves anyuka aki oly boldogan hitte hogy férjestül szebb lesz az élet,- egyedül nyomja a lakodalmas nótákra kissé spiccesen :)

Ábrándok. Ez nehezebb mint hittem. Bármi baj is ér, bármennyire is haragszom, néha megnyugtat hogy van nekem. Szeretem. És rettenetesen hiányzik. :(

Manók jól vannak amúgy, Noel most ment ki az udvarra lassan én is követem. Martin alszik. Annyit evett hogy kidőlt. Apró zabagép :P olyan mint az apja.... de karakán mint az anyja :) imádom. Noelnak kell a lélek emelő, reggel kicsit félrevonult a hangomra. Most igazán ráfér a sok puszi, és egy vödör jégkrém :)

Nem, nem vagyok szar anya. Csak tűz jegyű, nyilas.... dúlnak a hormonok az anyatigrisben.

Talán idővel lenyugszom. Addig is kiteregetem drága egyetlen férjem rongyait.... brrrrr. nemhogy kirándulnék ebben a pompás nyáriasnak egyáltalán nem nevezhető napon.... talán egyszer... majd ugy 80évesen. mikor végre idősek otthonába dughatom a lükét és nagyihoz méltón az unokákkal csavaroghatok :)

Megosztás a facebookon

Hát akkor úgy érzem megtaláltam a tökéletes társat a mindennapokhoz, aki akkor is meghallgat ha senki másnak nincs kedve hozzám. Régen naplót vezettem, most arra adta a fejem, hogy néha ki-kiírom magamból a napi zűrzavaros kis életünk részleteit. Természetesen senkinek nem kötelező követni, de aki érdeklődik azt szívélyesen köszöntöm és bízom benne néha követi soraimat! :)

Sokszor adok életjelet magunkról a társasági oldalakon, szeretem megosztani veletek gyermekeimmel kapcsolatos vagy éppen saját élményeimet.Hisz nincs számomra két olyan kedves kis ember, mint Noel és a pöttöm vasgyúró Martin. <3

Ma kissé őszies idő köszöntött reggel az ablakon kinézve, az eső áztatja a kertet, amiben tovább növekedhet a cukkini, csillagtök, krumpli, hagyma, kukorica sorolhatnám,- valamint a kicsit megviselt füvünk is újra éledhet. Kedves párom dolgozik, Noel mesézik, manóka pedig a tőle szokatlan módon még alszik (8:39)

Az elmúlt években igencsak megváltozott az életem. Férjhez mentem, két fiúkát nevelek, háztartást vezetek, ami igazából sosem okozott különösebb gondot, szívesen foglalkoztam testvéreimmel, segítettem be édesanyámnak. Igaz, a saját ház nagyobb teher. Itt nem elég már csak a lakás zugait összepakolni, és felseperni, porszívózni,- gyerekek mellett minden nap nagytakarítással koronázom meg az amúgy is zsúfolt napot. Van mindig mindenhol minden. Hiába lett saját hálószobánk, két külön gyermekszoba, valahogy mindig a hitvesi ágyban kötnek ki az amúgy is rideg játékok.... hurrá külön élet :)

Noel jelenleg szívesen meséli a Spongyabobos élményeit, hiába nézi évek óta ugyanazokat a részeket, épp úgy imádja. A saját kis szobája is spongyabobos, és ha időm és persze a pénztárcám is engedi befejezem neki, olyanra amilyennek elterveztük. Kis buksijával bújja az ablakot, mondván: "anya én ki szeretnék menni", persze mikor hétágra süt a nap bent szenved az unalomtól. Vidáman kerget egy legyet, ő,- aki még attól is fél :D aranyos....

Tegnapi nap folyamán elkészült az új kerítésünk, nem kis munkája van benne a férjemnek, igazi ezermester, szerencsére nagyon kreatív, sokoldalú és bármiben otthon érzi magát. Szép lassan alakul a kis világunk. Nagyon szeretnék egy szép nagy fából, téglából készült kiülőt a ház mellé, nádtetővel, kerti bútorokkal, ahova elbújhatunk sütögetés után egy finom vacsorára, borozgatni, egymásra találni, összebújni. A hely már megvan, már csak alapanyag gyűjtés folyik, hiszen a pénz mindig olyanra megy el, amire nem tervez az ember. Autó, kiadások bármi...

Jó itt kint élni, igazából szeretem, csak kicsit messze esik a központtól. Könnyebb lenne ha végre Noel is ráérezne a biciklizés ízére, bár legutoljára leüvöltötte a fejem, hogy utálja és soha többet még csak fel sem ül rá... na bumm. Lehet én erőltettem nagyon, majd idővel csak érdekelni fogja, én is magamtól adtam rá a fejem, 7évesen, másnap már azzal mentem iskolába, azóta is imádom :) nem szabad erőltetni azt hiszem, de tényleg könnyítene a napjaimon. A jogosítvány is tervben van hogy megszerezzem, de nem gyerekkor az amiben egy gyerkőc ne bicajozna. Martin kicsit talpraesettebb, ő már most menne vele másfél évesen, de még picike hozzá, és a lába is erőtlenek. Persze a börrögés és a motorozós már nagyon megy neki :)

Szereti figyelni az udvarról az utat, ahol az autók, lovaskocsik, motorok, biciklisek haladnak, talán a lovaskocsi a legérdekesebb, persze a lovak miatt. Vettünk pipiket is, az első találkozás kissé félénkre sikerült velük, Martin inkább a nyakamban lógott, de ma már nagyon bátran lavírozva a tyúkok között bemegy és mosolyogva hozza a tojásokat nekem. :) Egész más gyerek, mint Noel. Mindkettőt egyformán szeretem, de Noel a kezdeti érdeklődése után ma már csak a Tvnek, a dinóknak, és mindenféle boszorkányos, tündéres, varázslós valamint bogaras és veszélyes dolognak él... igazi fiú... Martinban még él a világ varázs, mikor öröm felfedezni akár egy fűszálon megpihenő kis bogarat is :) És mindig mosolyog :) felüdíti a napom.

Már hallani odabentről Manóka hangját is, azt hiszem itt az ideje bevinnem neki a reggeli hamikáját.

A mai nap az együttlété, a játéké lesz mivel még mindig hideg és esős az idő. Tv kikapcs és mehetünk várat építeni, mesét olvasni, színezni, bohóckodni. Persze azt hiszem nem is kell ennél több, csak ne lenne ennyi mozgásigényük ezeknek a kis gézengúzoknak. Egész életemben imádtam futni, sportolni, de ma már mint egy vénasszony, úgy érzem magam, délben örülök ha a pihenő idő alatt én is szusszanhatok egy fél órát.

Szép napot kívánok nektek, később még jelentkezem. Szabina

 

 

Megosztás a facebookon