Talán említettem, hogy férjhez mentem. Én igen, akinek az életét eddig kitöltötte a szabadság, a vidámság, a nagylelkűség... Tudom, soha nem voltam egyszerű ember, nem is lesz ez már másként. de...

Elég nehezen birkózom meg azzal a ténnyel, hogy egy nő, aki gyereket vállal, és társra lel, egyszerűen onnantól kezdve csak az otthoni monoton életre hivatott, mos főz takarít gyereket nevel, valamint pakol reggeltől estig a férje után, komolyan mint egy csecsemő, aki szana szét hagyja a ruháit, a cipőjét, a saras cipőjét,- a zokniját a hálóban rúgja le, és ha eszik, iszik a konyha egy disznó ólra emlékeztet....

Két gyerek. Avagy ő lenne a harmadik? Komolyan igazat adok annak a mondásnak, miszerint az a férfi aki megnősül nem más, mint egy nagykorú gyerek, akire már az anyja nem akar vigyázni.... kössz,- lettem én a pótannya, aki hiába terelgetné a kedvesét a jobb, nyugodtabb élet reményében, miszerint hogy ne legyen egy disznó,- na ez már mind hiába. Kutyából nem lesz szalonna s milyen igaz.

Én nem is csodálkozom azon ha néha megbolondulok, és világgá szaladnék a sok sok vita és háborúzás okozta fejfájástól. Homokba dugjam a fejem? Leugorjak az emeletről? Á..... nem old meg semmit.

Egy korosodó nő mondta egyszer egy kifakadásom alkalmával: Hallgass el. A nőknek hallgatniuk kell. Nyeld le. Ne vedd észre, és maradj csöndben....

Nos ezzel csak az a baj, hogy a nők kikövetelték az egyenrangúságukat, dolgozhatnak, egy síkon haladhatnak a férfival,- csak az a bibi hogy a kedves férfi aki igazából csak egy gyerek,- minél jobban felemelkednénk csúszik lefele, és ezt a folyamatot nem igazán lehet megállítani....

Nincs mit tenni, megfogadtam nem vállalok a közeljövőben több gyereket. Kettő mellé még társul egy 30éves lény, akiről azt hittem hú de tökös csávó,- bár észre vehettem volna mikor első találkozásunk alkalmával, az első 5percben elvitt bemutatni az anyjának.... istenem, akkor kellett volna talpon fordulnom és hazamennem, oda ahol még szingli életem is vidámabbnak és nyugodtabbnak tűnt. Szerintem sokkal többre vihettem volna mint így vele....

Ő csak dolgozik, csajokat bámul, eszik iszik, hízik, én meg kezdek összeszottyadni mellette mint egy romlott banán, aki csak arra vár hogy kidobják a lakásból. Szürke köd... nem én nem leszek romlott banán, maradok erős nő. Lehet leosztom, kiabálok és messze elküldöm a sunyiba, de nem hagyom hogy elnyomjon.... Nő vagyok. Ha ő abban leli örömét, hogy a seggét is kitöröljem, hát én abban fogom, hogy vásároljak, törődjek magammal s a gyerekekkel. Igen. Legegyszerűbb megoldás a nőknél, régi recept a rosszkedvre. Irány shoppingolni! A héten kicsit szépülni fogok, most már azt hiszem magamra is kellene fordítani némi időt. Aztán 4-én életem első tetoválása is elkészül, a két kisfiam nevét varratom a bal alkaromra remélem szép lesz, majd mutatom :) olyan régen vettem fel tűsarkút, szoknyát :) igazán örömöm lelném benne ha valaki férjhez menne és elhívna a lagzijára :D míg én kimulatnám magam, szembesülhetne vele, hogy a kedves anyuka aki oly boldogan hitte hogy férjestül szebb lesz az élet,- egyedül nyomja a lakodalmas nótákra kissé spiccesen :)

Ábrándok. Ez nehezebb mint hittem. Bármi baj is ér, bármennyire is haragszom, néha megnyugtat hogy van nekem. Szeretem. És rettenetesen hiányzik. :(

Manók jól vannak amúgy, Noel most ment ki az udvarra lassan én is követem. Martin alszik. Annyit evett hogy kidőlt. Apró zabagép :P olyan mint az apja.... de karakán mint az anyja :) imádom. Noelnak kell a lélek emelő, reggel kicsit félrevonult a hangomra. Most igazán ráfér a sok puszi, és egy vödör jégkrém :)

Nem, nem vagyok szar anya. Csak tűz jegyű, nyilas.... dúlnak a hormonok az anyatigrisben.

Talán idővel lenyugszom. Addig is kiteregetem drága egyetlen férjem rongyait.... brrrrr. nemhogy kirándulnék ebben a pompás nyáriasnak egyáltalán nem nevezhető napon.... talán egyszer... majd ugy 80évesen. mikor végre idősek otthonába dughatom a lükét és nagyihoz méltón az unokákkal csavaroghatok :)

Megosztás a facebookon